– A szerencsésen sikerült tanulóévet követően nem titkolt bizakodással készültek a csapat második A-csoportos szezonjára. Mire alapozták a kezdeti derűlátást?

– Az előző évad végén nagy biztonságban maradtunk bent az első osztályban, miután a Debrecen már az idény közben bejelentette visszalépését – mondta a besztercekk.hu-nak Dávid. – A nyár pedig lázas kereséssel telt, edző és szponzorok után kutattunk. Edzőt találtunk is: Maros Kovácik személyében egy nagyon magasan kvalifikált, profi mentalitású szakemberrel kezdtük el a felkészülést. Balaton, Kocsis, Koma és Mészáros leigazolása révén a csapat magyar magját is sikerült kellőképpen megerősítenünk, tehát azt gondolom valóban minden okunk megvolt arra, hogy bizakodóan tekintsünk második élvonalbeli szezonunk elé.

– Csakhogy a munkába hatalmas elánnal belevágó szlovák mester alig pár hét közös munka és néhány nem túl jól sikerült felkészülési mérkőzés után máris elköszönt a csapattól. Mi volt az oka a korai válásnak?

– Kovácik – aki meggyőződésem szerint, az élvonal egyik legjobb trénere lehetett volna – lemondásának okáról sok szóbeszédet hallottam magam is, az igazság azonban az, hogy ő leginkább a meglehetősen „sajátos” helyi körülményeket nem tudta kezelni. Itt elsősorban nem anyagi kérdésekre kell gondolni, hiszen igazából nem is volt időnk véglegesíteni a megállapodását. Neki a sikeres munka szakmai feltételei hiányoztak. Azok, amelyeket a szlovák utánpótlás válogatottak irányítójaként később meg is kapott.

– Kovácik távozását követően, a felkészülés talán legfontosabb időszakában, majd’ egy hónapra vezetőedző nélkül maradt az együttes. Mindez az idénykezdésre is alaposan rányomta a bélyegét.

– A szlovák tréner távozása után valóban sokáig nem találtunk megfelelő szakembert a csapat élére. Végül Szájer József lett a befutó, aki hozzáállásával eleinte nagyon pozitívan hatott a csapatra. Az „új seprű jól seper” elv alapján játszottunk is néhány jó mérkőzést, a várva várt győzelem azonban elmaradt. Még a számunkra kulcsfontosságú Debrecen elleni hazai mérkőzésen sem tudtunk begyűjteni a két pontot, mert hiába játszottunk jól harminc percen keresztül, botrányos negyedik negyedet produkálva kikaptunk. Bár sok javítási lehetőség volt később, véleményem szerint ez a vereség határozta meg leginkább az évadot.

Jarvis jó volt, de lelépett Sopronba

– A keretben menet közben végrehajtott, részben kényszer szülte változtatások bizonyára nem segítették elő a hatékony csapatépítést, ám november végén mégis úgy tűnt, hogy a gárda akár még jól is kijöhet a játékos-, és edzőkeringőből.

– „Jó” tarjáni szokás szerint ismét sok idegenlégiós fordult meg nálunk, még ha a szezon elején természetesen nem is ez volt a célunk. Jarvis és a horvát Skara Kovácik választása volt. Skara Kovácikkal együtt el is hagyott minket, Jarvis viszont jó igazolásnak tűnt, hiszen kiválóan kosarazott, csapatunk vezére volt. Mitchell-re és Bajramovics-ra viszont, azt gondolom, szót sem érdemes vesztegetni, az ő szerződtetésünk hatalmas melléfogás volt. Meggyőződésem, hogy a magát nagyra tartó amerikai volt a fő oka annak, hogy hazai pályán kikaptunk a Debrecentől. A helyére érkezett Scepanovic már sokkal jobban illeszkedett a csapatba, ráadásul úgy tűnt, hogy a magyar szinten extra játékosnak mondható Hughes személyében sikerült megtalálnunk a régóta hiányzó centerünket is. Sőt, az a szakvezető is komolyan kacérkodott a tarjáni kispaddal, akit már több hónapja kerestünk: a tapasztalt Földi Sándor tökéletes jelöltnek tűnt a Szájer József távoztával megüresedett vezetőedzői posztra. Valóban úgy tűnt tehát, hogy a gyenge idénykezdést követően a folytatásban lényegesen szebb kilátások nyílhatnak számunkra.

– Csakhogy a bimbózó remények szó szerint egyik napról a másikra szertefoszlottak, midőn gyors egymásutánban Jarvis, Hughes és Földi is távozott Salgótarjánból.

– Sajnos ebben a bajnokságban mindössze egyetlen igazán jó napunk volt: egy hétfői nap, amikor Hughes, Jarvis és Scepanovic edzett Tarjánban Földi mester irányításával. Kedden azután Jarvis minden előzetes bejelentés nélkül Sopronba távozott, majd szerdán Hughes is eltűnt. Utóbbinak állítólag a kislánya súlyos balesete miatt kellett visszasietnie Észtországba. A két húzóember távozása miatt pedig Földi sem vállalta tovább a feladatot, a viharosan sikerült első félévet követően tehát megint nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Ismét edzőt és idegenlégiósokat kellett keresnünk, ám ez egyáltalán nem ment könnyen. Az SKSE kispadja valljuk meg nem volt túl vonzó, végül aztán a játékosként annak idején salgótarjáni színekben is szereplő Kovács Nándor vállalta a feladatot. Közben elment Scepanovic is, aki tudomásunk szerint Ausztriában próbálkozott, de nem járt sikerrel. Három új légióst kellett tehát hoznunk, lehetőleg nagyon olcsót. Utóbbi kritériumnak mindhárom érkező meg is felelt, ugyanakkor az amerikai trió tagjainak teljesítményében már nagy eltérések mutatkoztak. Míg a rendkívül sokoldalú Rodgers telitalálatnak bizonyult, Mays nem igazán tudott lendíteni a csapat játékán. Utóbbit nem véletlenül tanácsolták el korábban már Pécsről is. A játékengedély híján sokáig tétlenségre kárhoztatott Ukeagu minden tőle telhetőt megtett, de igazából ő sem tudott kibontakozni.

Kovács Nándor sem tudott segíteni a csapaton

– Ugyan az alapszakasz második felének legfontosabb mérkőzésén sikerült életben tartaniuk bennmaradási reményeiket, a debreceni győzelmet a folytatásban mindössze egyetlen további sikerrel tudták megtoldani az idényzárásig, ami a rivális Factum Sport látványos feljavulásával párosulva a csapat kiesését eredményezte.

– Debrecenben nagyot küzdöttünk, aminek meg is lett az eredménye, hiszen kiegyenlítettünk az egymás elleni összevetésben. Amikor azonban már-már ismét elhittük volna, hogy a sok hányadtatás után végre jó útra térhet a csapat, az újesztendőt kirobbanó formában kezdő Vavra távozása újra felforgatta a sorokat. Ennek ellenére tavasszal is volt néhány igen jól sikerült mérkőzésünk, győzelmi esélyünk volt például a Falco és némi meglepetésre a Paks ellen is. A Péccsel és a Kaposvárral szemben ugyanakkor kötelező lett volna nyerni, ám ez nem sikerült. Maradt a rájátszás, ahol négy győztes mérkőzést terveztünk. A szegedi fiaskó úgymond benne volt a pakliban, viszont a Sopron és a Nyíregyháza ellen már megnyert mérkőzéseket engedtünk ki a kezünkből. Nem sokkal, de lemaradtunk, kiestünk.

– Miben látja ennek legfőbb okát?

– Egész éves helyzetünket meghatározta, hogy a többi csapathoz viszonyítva minimális költségvetéssel dolgoztunk, ezáltal nem tudtuk a számunkra fontos játékosokat magunkhoz kötni. A másik probléma, hogy ebben a játékban edzés nélkül nem lehet eredményesen szerepelni, különösen ezen a szinten. Ez viszont megint visszavezethető a pénztelenségre. Az egészben az a legszomorúbb, hogy még így is csak egy pici hiányzott ahhoz, hogy elérjük céljainkat. Korlátozott lehetőségeinket is figyelembe véve csupán egy hajszálon múlott a bravúr.

– Hogyan tovább?

– A szabályok szerint az NB I/B osztályra készülünk. Még nem tudjuk, hogy pontosan mekkora költségvetéssel tudunk nekivágni a következő szezonnak, viszont van egy szerintem nagyon jó koncepciónk a csapat kialakítására. Ennek egyik fő eleme, hogy szeretnék minél több Salgótarjánból elszármazott kosarast visszahozni a városba. Jelenleg én magam négy ilyen, jelenleg is az NB I/B-ben szereplő játékossal állok kapcsolatban és még valakivel, aki most nem kosarazik NB-s szinten, bár ott lenne a helye. Azt hiszem mindegyiküknek felkeltette az érdeklődését az új terv. A másik pillér a fiatalítás, amire már nagyon régóta szükségünk lenne. Három korosztályos válogatott játékost is megkerestünk, akik szintén látnak fantáziát az általunk felvázolt koncepcióban. Mindnyájukkal abban maradtunk, hogy folytatjuk a megbeszéléseket, amint már konkrétumokkal is tudunk szolgálni. Persze konkrétumokról majd csak akkor lehet szólni, ha kiderülnek a lehetőségeink, kiderül, hogy miből dolgozhatunk. Egyébiránt, ha már a lehetőségeinkről beszélünk, fontosnak tartom megemlíteni, hogy pillanatnyi állás szerint még az is benne van a pakliban, hogy Salgótarjánban teljesen megszűnik a profi kosárlabda!