- Hogyan került a Salgótarjánhoz?

- Ez egy érdekes történet. A Salgótarján a nyáron egy új, külföldi edzőt keresett. Svitek Pista, a Kassa sikeredzője pedig engem ajánlott a klub vezetőinek. Érdekes volt az első találkozásunk, mert én akkor éppen kórházban voltam. Az ottani büfében beszélgettünk.

- Mi történt?

- A hátammal volt gondom. De szerencsére most már jól vagyok.

- Mit tudott korábban a salgótarjáni kosárlabdáról? Egyáltalán figyelemmel kísérte a magyar NB I-et?

- Azt tudtam, hogy a csapat hosszú idő után tavaly került fel ismét az első osztályba. Pista mesélt nekem sok mindent, tulajdonképpen tőle informálódtam a klubról, a játékosokról. A magyar kosárlabdáról annyit tudtam, hogy sokkal erősebb, mint a szlovák.

Maros Kovacik

- Mire lehet képes a Salgótarján jövőre?

- Ez nem egyszerű kérdés, mivel még nem ismerem teljesen az ellenfelek játékerejét. Tavaly a Léva edzőjeként játszottunk két felkészülési meccset a Pakssal és a Dombóvárral. Ebből is következtettem arra, amit az előbb is mondtam, hogy erősebbek a magyar csapatok, mint a szlovákok. Ezzel a két csapattal tehát nagyjából képben voltam, de mivel minden szezon végén jönnek-mennek a játékosok, biztosan náluk is vannak új arcok.

- Ha már szóba kerültek az átigazolások: véglegesnek tekinthető a magyar keret? És mi a helyzet a légiósokkal?

- Salgótarjánban elég speciális helyzet van a magyar játékosokkal. Hárman például Budapesten dolgoznak. Négy junior játékosunk pedig tanuló, szóval ők csak heti kétszer-háromszor tudnak az iskola mellett edzeni. A magyar piac elég szűk és azért a pénztárcánk is véges. Ezért is örülök, hogy sikerült megállapodnunk Mészáros Richárddal, Kocsis Tamással és Koma Dániellel. Ami a légiósokat illeti: közel állunk a megegyezéshez három külföldivel. Nem titok, az egyik kiszemeltünk a horvát magas fiú, Ivan Skara. Ajánlatot tettünk még egy irányítónak és egy bedobónak is. Az egyik közülük amerikai, ennél több információt azonban egyelőre nem szeretnék elárulni róluk.