– Milyen volt számodra másodedzőként a B divíziós U20-as EB?

– Tapasztalatszerzés céljából nagyon hasznos volt az U20-as EB. Több magyar utánpótlás edzővel is találkoztam kint, de úgy gondolom, hogy az összes kollégának érdemes lett volna kilátogatnia az eseményre, mert nagyon sokat lehetett tanulni.

– Milyennek találtad Zsoldos Andrással a közös munkát?

– Nagyon élveztem vele a munkát végig, rendkívül sokat tanultam. Mindenben kikérte a véleményemet, és megpróbáltuk közösen átbeszélni a dolgokat.

– Térjünk át a játékosokra. Mik a tapasztalataid a tornát követően?

– Azt leszögezhetjük, hogy jelentősen le vagyunk maradva az európai élvonalhoz képest. A legtöbb nálunk előrébb végzett csapatnál az alap technikai dolgok szinte tökéletesek, és kondicionálisan is jóval előrébb járnak a srácok. Sokkal gyorsabbak, atletikusabbak, erősebbek a mieinkhez képest. Elkeserítőnek tartom, hogy az itthon „sztároknak” kikiáltott fiatalok mentalitása közel sem megfelelő. Több olyan mérkőzésünk is volt, ahol az ellenfél semmivel nem volt jobb a magyar csapatnál, végig partiban tudtunk velük lenni, de a végén egyszerűen jobban akarták a sikert. Az a tanulság, hogy a magyar srácokat még az első két mérkőzésen, amikor űzi-hajtja őket az ember a kispadról, akkor képesek megszakadni a sikerért, de önszántukból sajnos nem tudják úgy „odatenni” magukat.

– Mitől jobbak az ellenfelek? Többet edzenek, dolgoznak esetleg?

– Igen, bebizonyosodott az is, hogy csak heti ötször másfél óra edzéssel nem lehet érvényesülni európai szinten, de még a magyar A csoportban sem. Hiába dobálnak a játékosok a B csoportban 15 pont körül rendszeresen, ez még az U20-as EB B divíziós szintjén is kevés.

– Valamint játékosaink alig-alig rendelkeznek első osztályú tapasztalatokkal..

– Így van, Eilingsfeld Janin kívül gyakorlatilag egyetlen játékosuknak sincsen még komolyabb magyar A csoportos tapasztalata sem. Voltak olyan meccseink, ahol esélyünk sem volt a győzelemre, mert annyival jobb volt az ellenfél. Ilyennek bizonyultak például a bolgárok, vagy a svédek. De szoros mérkőzést játszottunk Izraellel, ahol egyértelműen az ütközött ki, hogy az ellenfél játékosai már nagyobb tapasztalattal rendelkeztek.

– Mivel léphetnek előrébb a srácok?

– Nagyon sokat kell dolgozni a fiataloknak, ha valamit el szeretnének érni komolyabb szinten. Sajnos sok gyerek már elhiszi magáról ilyen korban, hogy kész játékos, aztán ilyen esetben pedig intő pofont kap. Nagyon remélem, hogy akik ilyet tapasztaltak, azok levonják a megfelelő konzekvenciát.

– Nagyon jó kezdeményezésnek tűnik Nyíregyházán a Kosárakadémia létrejötte.

– Szeptemberben indul nálunk először. Reméljük sikerül több játékost is kinevelni így, mert sokkal több edzés lesz az ide felvételt nyerő gyerekeknek, és sok mérkőzés, akár nemzetközi szinten is. Remélhetőleg sok srác kezd majd el kosarazni, mert nagyon szűk a merítési lehetőség.

– Összességében elegendőnek bizonyult a felkészülési idő az EB-re?

– Amikor mi Gyulaházán az első edzést tartottuk a válogatottnak, akkor a svédek már Izraelben felkészülési tornán vettek részt. Gyakorlatilag három héttel előrébb jártak, mint mi, és ennyivel felkészültebben vettek részt a tornán. A szövetségnek sajnos nem volt pénze arra, hogy hosszabb felkészülést támogasson, pedig több munkával azért valószínűleg előrébb is végezhettünk volna.