– Mire számít, milyen meccset vár szombaton?

– Remélem, hogy egy jó színvonalú, izgalmas találkozó lesz, ahol bár nem mi vagyunk az esélyesek, igyekszünk meglepetést okozni. Szükségünk van minden sikerre, mert szeretnénk megerősíteni pozíciónkat a legjobb nyolc között. Persze tisztában vagyunk vele, hogy a Körmend is nyerni akar, hiszen a legjobb négy között maradnának. Rövid időn belül háromszor is találkozunk velük, és ennek a mérkőzésnek a tapasztalatait szeretnénk a kupában felhasználni, hiszen nem csak ezt a meccset akarjuk megnyerni, hanem be akarunk jutni a Final Fourba is. Úgy gondolom, nekünk most hasznosabb az, hogy először játsszuk a bajnokit, és csak utána kupameccset. Bízunk benne, hogy szurkolóink minél többen elkísérnek minket, mert ebben a szezonban aztán tényleg nagyon fontos szerepük van a csapat életében. Számítunk rájuk ezúttal is, kérjük, hogy torkuk szakadtából segítsenek minket!

– Miből gondolja azt, hogy nem Önök az esélyesek? Azt szokták mondani, egy ilyen meccsen nem számít a pillanatnyi forma.

– Nem gondolom, hogy ez kőbe van vésve, de egyrészt a bajnokság eddigi mérkőzései alapján látom így, másrészt, hogy a Körmend játszik hazai pályán, harmadrészt pedig, hogy idén az Arena Savariában is nyertek. Persze azóta már nagyon sok víz lefolyt a Perinten és a Gyöngyösön.

– Mit gondol, mi kellene ahhoz, hogy megállítsák a hat meccse veretlen Körmendet?

– Mindenképpen stabil védekezés és legalább egy átlagos támadójáték. Nagyon egységesen játszik a Körmend. Több jó teljesítményre képes játékosuk van. Ha lehet, minél többüket ki kéne kapcsolni, egy kicsit gyengébb teljesítményre kellene őket kényszeríteni. Akkor lehet esélyünk a győzelemre.

Régen jobban érezte a felfokozott várakozást

– A vasi rangadó mindig más, mint a többi meccs a bajnokságban. Ez a játékosoknál mennyire érződik? Másként készülnek erre a derbire?

– Régen jobban éreztem a felfokozott várakozást, hiszen ez akarva, akaratlanul átragad a játékosokra is. Két irányba sülhet el: vagy görcsössé teszi, vagy pedig felspannolja az embert. Most én azért úgy érzem, hogy ez a hangulat már kezd leülni. Bár lehet, ez csak azért van, mert lassan már a 16. szezonomat taposom az NB I-ben. Lehet, hogy már csak rám nincs olyan hatással, és a fiatalokat még most is lázba hozza.

– Emlékszik arra is, hogy mikor játszott először a Körmend ellen?

– Úgy emlékszem, már akkor, amikor az első évemet töltöttem el a felnőttek között. Nincsenek erről különleges emlékeim.

– Azért csak volt olyan Körmend – Falco összecsapás, amit soha nem felejt el.

– Természetesen. Amikor megnyertük Körmenden a bajnokságot, azt soha nem fogom, fogjuk elfelejteni. Ezen kívül volt egy olyan meccs is, amikor hibátlanul, 100 %-osan dobtam, azt hiszem 20 pontot. Ez már biztos, hogy valamikor a 2000-es évek elején lehetett.

– Hogy néz ki Pankár Tibor napja egy Körmend elleni meccs előtt?

– Ugyanúgy, mint más meccsek előtt. Az ember igyekszik előtte való nap kialudni magát, nyugodtan ébredni, és nagyon kevés dolgot csinálni ebéd előtt. A délelőtt leginkább pihenéssel telik, aztán közös ebéd a csapattal, majd utána is pihenés. És aztán jöhet a ráhangolódás magára a meccsre. Az amerikaiaknál gyakori az, hogy zenét hallgatnak az összecsapások előtt. Elég sűrűn fordul az elő, hogy még az öltözőben is rajtuk van a fejhallgató, miközben mászkálgatnak. Én inkább a nyugodt környezetet keresem ilyenkor. Ha lenne valami különleges babonám a Körmend elleni meccsekkel kapcsolatban, nagyon szívesen elmondanám, de nincs.