Tripla eső a Tiszaligetben

Találgatások, sok bugyuta megállapítás és olyan dolgok tényként kezelése, aminek nincs valóság alapjuk. Mindezek a dolgok, azért mert nem hajlandó a vezetői stáb konkrétumokat elmondani és hagyja, hogy a szurkolók rémképeket lássanak. Ezekkel a felhangokkal kezdődött tegnap a Kecsó elleni meccs, a csarnok fele azt találgatta, hogy vajon Kelleynek ez -e az utolsó meccse az Olaj színeiben? Az első negyed felejthető, nem tudott meglépni egyik csapat sem, igazán szép megoldásokat csak Dariustól és Wittmann Krisztiántól láttunk, az előbbi a tripláival, az utóbbi remek betöréseivel adott egy kis fazont a csapata játékának. A dobok dübörögtek, a szurkolók a saját csapatukat űzték, hajtották, a második negyedre már feléledt a hazai csapat is, szorosabb védekezésével és Barro leszedett labdáival lassan tíz pont fölé kúszott a külömbség, ám a Kecskemét nem engedte, hogy meglépjen Olaj. Ivkovics sűrűn rotálta a csapatát és a tőle megszokott vehemenciával küldte csatába a fiait, nálunk, Peti a maga nyugodtságával vezényelte Váradiékat és lassan, lassan állandósult a nyolc-tíz pontnyi különbség. Rice szinte bárhonnan szórta a triplákat, és be is hintett nyolcat ebből , majd Kelley is bedobta a védjegyének számító dudaszós tripláját. Sérülés ide, sérülés, oda az irányító remek passzaival szolgálta ki a társait, és míg az első félidőben még csak két pontot jegyeztek a neve mellett a második etapban már tizennégy pontig jutott és így már a régi Kelley volt a pályán. Vesztergom Zsolti a megszokott módon keserítette az ellenfél játékosainak életét, olyan volt akár a pióca, tapadt és nem lehetett lerázni. Barro palánk szaggató zsákolásai és Harazin Tomi kéthatalmas blokkja ugrasztotta talpra az amúgy is lelkesen szurkoló közönséget. Alekszics igazi csapatkapitányként vezényelte Marciékat a pálya széléről, Szabó Petike is bemutatkozott egy álomszép hármassal, és Grebenár is kezdi megtalálni a formáját. A másik oldalon Ross és Johnson szép betörései, palánk alatti csatái jelentették a veszélyt a hazaiakra, de már nem tudtak csak kozmetikázni az eredményen. A hazai "B" közép még szapulta kicsit Ivkovicsot, aki talán már meg is sértődne, ha nem szidnák, de most magához képest nyugodtan fogadta a vereséget és hazai tábort megtapsolva vonult le a pálya széléről. Tetszetős, igazi közönséget kiszolgáló játékkal nyertünk, ám még mindig a találgatások témája, hogy miért is igazoltunk Kammron Taylor személyében egy ötödik légióst?

Hajrá Olaj!