- Amikor a 2009/2010-es szezonnak nekivágtunk, szponzori szándéknyilatkozatokkal és reklámszerződésekkel a kezünkben, gyakorlatilag majdnem biztosak voltunk abban, hogy be tudjuk majd ezt a bajnokságot fejezni. Sajnos a pénzügyi problémáink az elmúlt időszakban már láthatóak voltak. Próbáltunk úrrá lenni rajtuk. A szponzorok folyamatosan mondták vissza a támogatást. Megpróbáltunk azoktól segítséget kérni, akik későbbre ígértek támogatást, de a gazdasági válságra való hivatkozással végül mind visszaléptek. Ezáltal pedig mi nem láttuk biztosítottnak a bajnokság befejezését. Már két hete közöltük a srácokkal, hogy bár minden erőnkkel azon leszünk, nem biztos, hogy tudjuk folytatni. Természetesen, ha találnak maguknak csapatot, megértjük. Ez történt Cziczás Laci esetében, majd később Boldizsár Ferivel is, aki szerencsére azóta már egy jó gárdát erősít. A magyarok döntő többségének felajánlottuk, hogy biztosítunk nekik helyet a B csoportos csapatunkban. Volt, aki ezzel élt is, de még folyamatban vannak a tárgyalások.

- A játékosok a végletekig kiálltak a debreceni klub mellett, holott már régóta lehetett hallani, hogy hónapos elmaradások vannak a bérükkel.

- Valóban. Példa értékű sportemberi magatartásról tettek tanúbizonyságot, és csak a kalapomat tudom megemelni előttük. Itt azért úgy gondolom, nem csak szigorú munkakapcsolat volt a játékosok és a vezetők között. Jóval több volt ez annál. Nem főnök-beosztott viszonyban, hanem inkább barátként tekintettünk a másikra. Nagyon köszönjük, hogy kiálltak mellettünk. Nem akarjuk elengedni a kezüket, mindenben megpróbálunk nekik segíteni. Legyen az egy másik csapathoz való szerződés, vagy ha valakinek már elege lett a kosárlabdából, akkor a munkavállalás. Amúgy is volt rá példa, ha valakinek épp az autóját kellett megszerelni, akkor abban segítettünk, vagy ha valaki tovább akart maradni az albérletben, akkor azt is elintéztük. Megteszünk mindent azért, hogy minél hamarabb hozzájussanak a pénzükhöz.

- Fodor Péter edző pedig hajóskapitányként állta a sarat, nem hagyta el a süllyedő hajót.

- Most már elhagyta. Ha nem is a süllyedő hajót, de Debrecent. Visszaköltözik Szegedre, a családjához. Vele is megállapodtunk, hogy a fennálló tartozásunkat rendezzük felé.

Nem a csapaton múlt

- Hogyan tovább? Mi lesz a cél a B-csoportos csapatnál?

- Rövidtávon szeretnénk először is egy masszív csapatot kialakítani. Helyi, debreceni fiatalok adnák Ráthonyi Tamás együttesének gerincét. Erre úgy gondolom, hogy minden esélyünk megvan. Azért is szomorú ez az idő előtti vég, mert Boros Gabi érkezésével, Takáccsal, Kaluhával, Erdeivel, Baloghgal és ifj. Kóthayval már hat debreceni volt az első osztályú csapatunk keretében. De ide sorolhatnám még akár a lassan már debreceninek számító Tóth Gabit is és a szintén a városhoz kötődő Boldizsár Ferit is. Utóbbi ugyan már elment tőlünk, de mindenképpen az a célunk, hogy a többieket együtt tartsuk. Nemcsak a kosárlabda miatt, hanem a tanulmányaik miatt is, igyekszünk ezeket tovább biztosítani a számukra. Visszatérve a kérdésre, ha majd a gazdasági lehetőségeink adottak lesznek hozzá, akkor természetesen szeretnénk visszakerülni az első osztályba. Elképzelhető akár az is, hogy jövőre megnyerjük a B csoportot, maximum nem lépünk előbbre.

- Említette, hogy volt már, akivel sikerült is megegyezniük, kikről van szó?

- Egyelőre Erdei Ádámmal és Takács Dániellel tárgyaltunk. De nagy esély van Balogh, Kaluha és Kóthay maradására is, ők amúgy is T-licenceszel játszanak a B-csoportban. Nagyon bízom benne, hogy itt folytatják. Természetesen, ha jobb ajánlatot kapnak, nem állunk az útjukba.

- Az átigazolási szezon pénteken zárul.

- Mindenképpen szeretnénk velük mihamarabb dűlőre jutni. Jogos a felvetés, hiszen szorít minket is a határidő.

- Mit szól ahhoz, hogy három év alatt kétszer is csődbe ment Debrecenben az élvonalbeli férfi kosárlabda?

- Nagyon sajnálatos dolog, hogy ebben a nagyvárosban, ahol élünk, ez kétszer is előfordulhatott. Még akkor is, ha nem lehet egy kalap alatt említeni minket a Vadkakasok esetével. Nekik a többszöröse volt a költségvetésük a miénknél. A részleteket nem ismerem, de ahogy hallottam, ott az esetleges túlköltekezések okozták a csapat vesztét. Nálunk ilyenről szó sem volt, hiszen egyszerűen a pénzhiány miatt jelentettünk csődöt. Hiába húztuk szorosra a nadrágszíjat, ez most ennyire volt elég.