Már nem nyomasztják a kihagyott büntetők

Ha van a ’99-es válogatottnak olyan tagja, aki keserű szájízzel gondol vissza az EB-re, akkor ő Orosz László. Bár magával már megbékélt, de még mindig sokan emlékeztetik, hogy négy kihagyott büntetője miatt nem jutottunk tovább a kontinens tornán.
 
 
 
 
 

Már nem nyomasztják a kihagyott büntetők

Ha van a ’99-es válogatottnak olyan tagja, aki keserű szájízzel gondol vissza az EB-re, akkor ő Orosz László. Bár magával már megbékélt, de még mindig sokan emlékeztetik, hogy négy kihagyott büntetője miatt nem jutottunk tovább a kontinens tornán.

- Tizenhat éves koromig csak úsztam. Addig azt sem tudtam, mi az a kosárlabda. Aztán egyszer letévedtem Miskolcon az Egyetemi Klubba. Ott kezdtem el játszani. Először Tolnai János, majd aztán a megboldogult Eperjesi Gyula volt a mentorom. Itt kaptam meg az alapokat. Utána Budapest következett, a Tungsram-ban folytattam. Aztán a két fővárosi csapat, a Honvéd és a Tungsram nehéz anyagi helyzetbe került, és egyesültek. Így lettem végülis Honvédos.

- Ha valaki tizenhat évesen bejelentkezik egy klubhoz, hogy kosarazni szeretne, nagy valószínűséggel már nem fognak vele komolyan foglalkozni.

- Nálunk is csak a megszokott testnevelés órai ismerkedés volt a kosárral. Szóval komolyabban gimnazista koromban álltam neki edzeni, tanulni. Nem tudom ez késői volt-e, mindenesetre én szerettem a játékot, talán ezért is sikerült fejlődnöm.

- Mikor lett világos, hogy ez több is lehet, mint hobbi?

- Az évre nem biztos, hogy jól emlékszem, talán ’87 nyara. Székesfehérváron rendezték meg a kadett EB-t és rendező országként indulhattunk a tornán. A válogatott bejutott a döntőbe. A sok sérült és beteg miatt lehetőséget kaptam a csapatban. Tursics Sándor volt akkor a Tungsram edzője, aki ott volt az EB finálén és látta a játékom. A fővárosiak ezután kerestek meg, hogy menjek a csapathoz, mert fantáziát látnak bennem. Na akkor gondoltam, hogy talán lehet ez több is mint hobbi.

- A gyanúd később be is igazolódott, hisz a felnőtt válogatottban is helyet kaptál.

- Akkor már Mészáros Lajos volt a szövetségi kapitány. Az első élményem a válogatottal Portugáliához kapcsolódik. EB-selejtezőre utaztunk ki. Akkor még olyan játékosok voltak, akik mostanra már rég nem is kosaraznak. Csak néhány név közülük: Heinrich, Berkics, Szalai, Farkas és a Polster. Utóbbi most a ZTE gyúrója. Akkor még nagyon fiatal voltam, nem mintha most öregnek érezném magam.

- A ’99-es csapatot nagyon szerették. Ti ezt nem így éreztétek?

- Nagyon is. Akkor már kialakultak a nagy szurkolótáborok, és nemcsak a válogatottnál. Emlékszem, már évekkel előtte is mennyi embert vonzott a sportág. Volt olyan Zalaegerszeg - Honvéd meccs, hogy az emberek a dugig tömött csarnokban az alapvonalnál álltak.

- Csoda volt, hogy kijutottatok az EB-re, vagy az egy elvárt feladat volt, amit teljesíteni kellett?

- Az utóbbi idők egyik legerősebb válogatottja volt az akkori. Sokat lehúztam én már akkor a nemzeti csapatban és úgy látom, hogy olyan jól összerakott csapat régen volt, és talán azóta sem. Minden poszton több játékosra lehetett számítani és mindenki nagyjából ugyan annyit tudott hozzárakni. Szóval nem volt „gyenge láncszem” .

- Előtte sokszor voltál, utána viszont már egyszer sem.

- Sokan mondják, hogy az akkor, ott kihagyott büntetőim miatt leszerepeltem, így ne is csodálkozzak azon, hogy többet nem hívtak. Hívtak, de családi okok miatt nem vállaltam a válogatottságot.

- Beszéljünk egy pár szót azokról a bizonyos kihagyott büntetőkről.

- A történetet szerintem sokan ismerik. Az oroszok ellen játszottuk az utolsó csoportmeccset. Ki-ki meccs volt. Az a találkozó döntötte el, hogy ki marad bent a további küzdelmekben. Mészáros Lajos becserélt a végén, én meg sorsdöntő pillanatokban, „hidegen” kihagytam a négy büntetőt. Jöhettünk haza.

- Eszedbe jutnak azok a percek?

- Hát persze, az ilyent nem lehet elfelejteni. Meg azért mindig vannak olyanok, akik emlékeztetnek rá. De nem nyomaszt már.

- Oda szoktál állni a büntető vonalhoz, felidézve azt a pár percet?

- Persze! Sokszor megtörténik, hogy felidézem az eseményeket. Odaállok a vonalhoz, és egymás után eldobom mind a négyet.

- Kimaradnak?

- Nem. A legtöbbször mind a négy behull, csont nélkül.

- Játszottál - ahogy te is mondtad - sok olyan játékossal, aki már nem is pattogtat. Részt vettél az EB-n, többszörös magyar bajnok vagy és kupagyőztes. Most is edzésre sietsz, nem fáradtál még bele?

- Úgy vagyok vele, hogy amíg jókedvvel megyek edzeni, addig nem is fogok belefáradni. Sokan kérdezik tőlem, hogy hogy bírom ugyan azt a munkát, amit egy 18-20 éves fiatal. Őszintén, én sem tudom, de bírom és remélem még egy ideig így is lesz, mert szeretem ezt csinálni.

Honlapunk nyitóoldalán a "VOLT EGYSZER EGY CSAPAT '99" rovatcímre kattintva valamennyi beszélgetést megtalálja.

 
 

 

 
  • 1adsl4653262009december29.21:46ÚjVálasz

    Benő nálunk is játszott Szolnokon.A frász kerülgetett amikor a büntetővonalra állt.Egészen lehetetlen,kicsavart tenyérrel dobja a büntetőt,az embernek ilyenkor az az érzése hogy még a palánkot sem biztos,hogy eltalálja. Nem tanították meg vele normálisan ezt az alapvető dobási módot.

     

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!