Háborúban edződünk

Volt egyszer egy csapat. Hirdeti rovatunk címe, amelyben beszélgetünk az 1999-es Eb-re kijutó csapat tagjaival. Most is van egy csapat, mondhatja Mészáros Lajos, hiszen az akkori szövetségi kapitány, jelenleg is felelős a nemzeti együttesért.
 
 
 
 
 

Háborúban edződünk

Volt egyszer egy csapat. Hirdeti rovatunk címe, amelyben beszélgetünk az 1999-es Eb-re kijutó csapat tagjaival. Most is van egy csapat, mondhatja Mészáros Lajos, hiszen az akkori szövetségi kapitány, jelenleg is felelős a nemzeti együttesért.

- Milyen volt ez a 2009-es év. A válogatott szempontjából az egész talán a februári, nyíregyházi All-Star Gálával kezdődött.

– Elég sok minden történt ebben az évben. Ez gyakorlatilag egy olyan esztendő volt, amikor tisztességesen elő lehetett készíteni a szakmai programot. Volt rá idő. Maga a válogatott ugyan csak februárban találkozott először, de én már tavaly októberben elkezdtem szervezni és összerakni az idei programot. Mind a felkészülés, mind pedig annak körülményei, az edzőmérkőzések olyan színvonalúak voltak, ami méltó volt a magyar válogatotthoz. Nagyon fontos volt, hogy visszaadjuk a válogatott meznek a becsületét. Ehhez pedig kellett egy tisztességes program is a játékosoknak, hogy utána követelni is lehessen tőlük. Voltak ugyan, akik lemondták a szereplést, de úgy voltunk vele, hogy aki vállalja, érezze megtiszteltetésnek a válogatottságot. Elkezdtünk egy fiatalítási programot, generációváltásra volt szükség. Néhány idősebb, tapasztaltabb játékos maradt a keret tagja, de nagyon sok fiatal jött. Akik aztán nemcsak, hogy ott voltak a keretben, hanem egy jó páran közülük jelentős szerepet is kaptak már a tétmérkőzéseken is.

– Ezek szerint bejött ez a generációváltás?

– Korábban is mondtam, hogy ez legalább egy három éves folyamat. Nagyon szépen sikerült az első része. A továbbiakban szeretnénk újabb fiatal játékosokat beépíteni a keretbe. Nagyon fontos, hogy jó kapcsolatunk volt a klubokkal, soha nem volt olyan probléma, hogy nem engedtek volna el játékost a válogatottba. A generációváltást folyamatosan kell végbevinni. Természetesen az eredményességi célkitűzést sem szabad szem elől veszíteni. Az idei cél az volt, hogy kivívjuk a bentmaradást. Ez végül sikerült. Nagyon könnyen ki lehet esni a B divízióba, ahonnan most olyan erős csapatok kerültek fel, mint Grúzia és Montenegró. Utóbbi például akár az első négyben is lehet a következő EB-n. Ha az A divízióból kiestünk volna, nagyon nehéz lett volna onnan visszajutni.

– Szakmai igazgatóként Önre hárul a válogatott programjának összeállítása. Milyen szempontok alapján állítja össze a felkészülést?

– Először is, nagyon fontos, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésre, különösen akkor, ha egy új csapat épül, hiszen ilyenkor jobb, ha hosszabb felkészülést tudunk csinálni. A másik pedig, hogy megfelelő színvonalú edzőmeccseket tudjunk játszani. Én nem szeretek könnyű ellenfelekkel játszani, még ilyenkor sem. Azon a véleményen vagyok, hogy háborúban edződünk. Úgy gondolom, hogy ez idén sikerült. Az utolsó meccsünk éppen azok ellen a franciák ellen volt, akik aztán ötödikek lettek az EB-n. Ezen kívül fontos az is, hogy a körülmények csak a kosárlabdától, a csapatépítésről szóljanak.

– Körvonalazódik már a jövő évi program? Mikor láthatjuk ismét a válogatottat?

– Természetesen körvonalazódik. Már elkezdtem szervezni. Amennyire az anyagi forrásaink engedik, 2010-ben szeretnénk megnövelni az edzőmeccseink számát. Az eddigi 6-7 tervezett mellett további 6-8 találkozót játszanánk rögtön a bajnokság után. Január 16-át mindenképpen meg kell várnunk, akkor derül ki ugyanis, hogy kik lesznek a csoportbeli ellenfeleink az EB-selejtezőkön. Tehát körülbelül március végére lehet kész a teljes, végleges program.

– Évközben elég keveset van együtt a gárda. Azért ez elég nagy hátrány.

– Igen. Ez sajnos nemzetközi tendencia. Úgy tudom, a FIBA már gondolkozik azon, hogy esetleg a régi rendszert visszaállítsa, hiszen évközben kimaradnak a válogatott programok. A profi játékosoknak a szabadidejükből kell a válogatottságot vállalni, ezzel a nyaruk jelentős része rámegy. Nem egyszerű feladat. Voltam már kétszer szövetségi kapitány, sokkal könnyebb volt akkor csapatot építeni, amikor lehetett év közben is dolgozni.

– Októbertől viszont már csak három légiós lehetett egyszerre a pályán. Ezáltal többet szerepelnek a magyar játékosok.

– Lényegesen többet. Ez nagyon fontos. A probléma csak az a válogatott szempontjából, hogy a klubok szűkös anyagi lehetőségei miatt nem indulnak jelentősebb európai kupákban. Mi ezáltal mindig hátrányban vagyunk a többi válogatottal szemben, hiszen az ellenfeleink játékosai rendszeresen szerepelnek ezekben a kupákban. Sokkal több nemzetközi rutinjuk van.

– Mit vár Ön a következő évtől?

– Ami az eredményt illeti: mindenképpen szeretném, ha a csapat megőrizné stabilan az A divíziós helyét. Ennél bővebb célkitűzést majd csak a csoportbeosztást ismerve tudunk tenni.

– Hol tölti a válogatott szakmai igazgatója az év utolsó napját?

– Nem tudom még, hogy mi lesz szilveszterkor. Az év utolsó napja nem is olyan fontos számomra, mint a karácsony. Én jobb szeretem a spontán ünnepeket. Az viszont már most biztos, hogy elő-szilvesztert fogunk tartani december 28-29-én, Balatonföldváron a régi játékostársakkal, a Honvéd öregfiúkkal. Ezt az utóbbi időben mindig összehozzuk. Egy volt játékosom cégének van lent üdülője a Balaton partján. Leszünk vagy negyvenen. Még Losonczy Árpiék is hazajönnek Münchenből. Évente kétszer összejövünk a régi Honvédosokkal.

Honlapunk nyitóoldalán a "VOLT EGYSZER EGY CSAPAT '99" rovatcímre kattintva valamennyi beszélgetést megtalálja.

 
 

 

 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!