– Jelenleg itthon vagyok Székesfehérváron, és meccsnézéssel töltöttem a az elmúlt pár napomat. Majd csak január-februárban kezdődik megint az utazás. Egyébként tavaly jóval kevesebbet jártam a világot, mint 2008-ban. Ha útra kelek, akkor is inkább ide a közelbe. Ezáltal sokkal több időm jut az itthoni dolgaimra, többek között a kosársulimra is, amely a nehéz körülmények ellenére is működik. Sőt egész jól halad. Különböző korcsoportokban majdnem 200 18 év alatti tanulónk van. Most éppen azon vagyunk, hogy egy olyan teremlehetőséget próbáljunk nekik intézni, ami végre egy helyre központosíthatná az egészet, ne kelljen a gyerekeknek szanaszét, más-más iskolákban lenniük. Az edzők, a szakmai stáb dolgozik becsülettel, amikor én nem vagyok itthon, akkor is rendesen működnek a dolgok.

Dávid Kornél kosarat szerez

– Ezen kívül pedig a Cleveland Claveliers európai játékosmegfigyelője is vagy. Hogy kell elképzelni ezt a munkát? Ez azt jelenti, hogy járod a kontinenst, és az egyik héten még az egyik országban, másik héten pedig már egy másikban vagy?

– 2008-ban viszonylag sokat utaztam. Tavaly inkább a közeli helyekre, Horvátországba, Szerbiába, Olaszországba, Ausztriába vagy Csehországba megyek. Ezen kívül természetesen nézem a mérkőzéseket a tv-ben. Ezek alapján próbálok meg minél több információt összeszedni bizonyos fiatal tehetségekről. Beszámolókat, riportokat kell írnom, ezeket kiküldöm Clevelandbe, és ott bekerül a játékosok mappájába, hiszen nem csak én figyelem ezeket az európai kosarasokat, hanem sokan mások.

– Mi alapján szemlélsz egy adott játékost?

– Nem csak azt nézem, hogy ki hogy játszik, hanem a háttér információkat is igyekszem begyűjteni róla. Pályafutásom során elég sok országban megfordultam, és azokat a kapcsolataimat a mai napig ápolom, így birtokába jutok olyan infóknak is, amiket egy átlag néző nem tud az adott kosarasról. Az emberi oldalát is megismerem a játékosoknak. Nekem igazából ez a fontosabb. Aki ért a kosárlabdához, az tudja, látja, hogy az adott spíler mire képes. De a háttér információ megszerzése az sokkal nehezebb és legalább olyan fontos, mint az, hogy milyen százalékkal dobja a hárompontosokat, vagy hány százalékkal tör be balra, hány százalékkal jobbra, mikor csinál dobócselt, stb... Egy csomó olyan dolog van, amit meg kell próbálni összeszedni. Én nem közvetítek ki játékost a Cavs-nak, csak információt szerzek, véleményt mondok róluk.

– Kapsz egy listát a Clevelandtől a játékosokról, hogy kiket kéne megnézned, vagy ezt Te döntöd el?

– Tavaly is volt egy listám, ezen 22 éven aluli játékosok vannak, és van idén is egy listám. De ez csak egy támpont, hiszen nem biztos, hogy ezek közül a nevek közül fog bekerülni akárki is valamelyik NBA csapathoz.

– Ezek szerint elsősorban akkor a 22 éven aluliakra kíváncsiak.

– Igen, de Te is tudod, most már az NBA-be olyan játékosok is bekerülnek, akik jóval idősebbek 22-nél, több évet lehúztak Európában. Most már az is gyakori, hogy valakit draftolnak és itt hagyják jó pár évig, azokat is kell figyelni. Olyan is akad, akiket már draftolt más csapat, de akár mondjuk cserébe vagy egyéb más tranzakció folytán még odakerülhet a profi ligába. Tehát elég kiterjedt a dolog.

– Fárasztó munka? Mekkora elfoglaltságot jelent ez?

– Ez viszonyítás kérdése. Amikor az ember mondjuk megnéz 2-3 mérkőzést, az azért elég fárasztó. Ennél többet nehéz is agyilag feldolgozni. De egyébként nem olyan vészes. Az utazások fárasztóbbak. Az a legnagyobb baj, hogy Európában nem úgy van, hogy kétnaponta meccs van, hanem van, amikor eltelik 3-4 nap is két találkozó között. A holtidőket nem szeretem. Okosan kell tudni beosztani a napirendet.

Dávid Kornél megfigyel...

– Figyelgeted azért a magyar fiatalokat is?

– Persze, hogy figyelgetem. Van egy-két tehetséges srác. Olyanok, akik 18 éven aluliak, még az NB I közelében sem vannak, de lehet belőlük komoly játékos. Persze vannak tehetségesebbek későbbi korban is. A probléma az, hogy nagyon belterjes a magyar kosárlabda, és így nagyon nehéz lemérni azt, hogy ténylegesen mire lehetne képes egy srác külföldi, igazán jó bajnokságokban. Leginkább csak találgatni lehet, hogy ő vajon képes lehet-e felvenni a versenyt vagy sem, hiszen ők nem játszanak minden héten az Euroligában, nem vívnak meg hetente 2-3 mérkőzést. Bár most működik ugyan ez a CEBL Liga, amit mindenképpen egy pozitív lépésnek tartok, hiszen azért ez azt jelenti, hogy a határon túlra is próbálunk kilépni, viszont ennél azért több kéne. Sokkal több nemzetközi klub, válogatott és ifjúsági mérkőzés kéne, hogy ezek a fiatalok minél többet legyenek megmérettetve. Csak így lehet előrelépni.

– Elég kevés magyar játszik külföldön. A sokak által fiatal tehetségnek tartott Lóránt Péter az egyik, aki hétről hétre Európa egyik legjobb bajnokságában szerepel.

– Természetesen őt is figyelemmel kísérem. A bátyja a menedzsere, beszélgettem már vele többször is. Péternél nagyon pozitívnak tartom azt, hogy ő fiatalon felvállalta, hogy légiósnak áll. Nagyon bízom benne, hogy tovább fog fejlődni, és rövidesen a spanyol első osztályban is megmutathatja magát. Örülök neki, hogy ő kint játszik, és nagyon drukkolok neki.

– Van még két másik légiósunk, Báder és Németh, akiknek még nincsen csapatuk. Mit gondolsz, ennek mi lehet az oka?

– Azért nincs még csapatuk, mert nagyon rossz a magyar kosárlabdának és a magyar kosarasoknak a megítélése. Rendkívül negatív. Hogy miért? Ez összetett kérdés. Egyrészt, mert egyik magyar klubcsapatnak sincs semmilyen eredménye a nemzetközi porondon, a másrészt pedig, hogy a válogatott sem ért el semmilyen eredményt az elmúlt évtizedben. Amióta kijutottunk az EB-re 1999-ben, azóta semmi. Nekik ez mindenképpen nagy hátrány. Én azért azt gondolom, hogy egy játékos sem teheti meg azt, hogy fél éveket állandóan kihagy. Főleg most, amikor az erejük teljében vannak. Nem jó dolog. Minél előbb csapatot kéne találniuk. Ha ez nem sikerül külföldön, akkor itthon kéne beállniuk játszani. Mert az egyikőjüknek sem jó, ha csak ülnek és edzenek.

– Beszélgessünk egy picit a válogatottról, amely a nyáron átesett egy generációváltáson. Szerinted jó úton haladunk?

– Kénytelen volt megtörténni a generációváltás, mert már nem volt más játékos. Tehát itt azért erős kényszerhelyzet is volt, mivel azok a játékosok, akik még az én korosztályom voltak, szépen lassan kikopnak és abbahagyják. Én még mindig azt mondom, hogy a nemzetközi megmérettetés elég kevés ezeknek a fiataloknak. A meccseket kéne minél jobban erőltetni.

– Szerinted miért nem merjük felvállalni a nemzetközi szereplést? Gondolom azért itt az anyagiak is jócskán közbeszólnak…

– Igen, egyrészt az anyagiak miatt. Másrészt nagyon rossz a vezetők hozzáállása ezekhez a nemzetközi kupákhoz. Nagyon sokan azt mondják, hogy ez csak pénzkidobás, csak költségekkel jár. Biztos sok költséggel jár, de a nagy baj az, hogy sajnos a magyar klubok többsége az egyik évről a másikra él. Nem tudnak előre tervezni, gondolkodni. Pedig hosszabb távon csak így lehet eredményeket elvárni, megkezdeni a felzárkózást, ha akármilyen kupákban is, még ha ezt éppen CEBL-nek hívják, akkor is induljon el minél több csapat. Máskülönben megragadunk ebben a kis magyar bajnokságban. Ami szerencsére még sokakat érdekel, de előrelépni így nem lehet.

– Láttál mostanában magyar bajnokit?

– Természetesen. Az Albacomp meccsein általában kint vagyok, illetve amit tudok, azt a tv-ben is megnézek.

– Használt a szabálymódosítás, hogy két magyarnak mindig a pályán kell lennie?

– Nem sokat. Ezt nem így kellett volna meglépni. Valamit kellett csinálni, ebben egyetért szerintem mindenki, de hiába van ez a szabály, ugyanúgy meghozza mindenki a negyedik légiósát. Maximum annyi történt, hogy most a negyedik az ül a padon, de ugyanúgy elfoglalja a magyar elől a helyet. Tehát nem sok értelme volt. Nem látom azt, hogy amiatt, hogy két magyarnak a pályán kell lennie, törnének fel az utánpótlás játékosok és szorítanák ki folyamatosan a külföldieket. Az a pár magyar játékos, aki használható, azoknak az ára az égbe szökött, hiszen ők ugye ezzel – kis túlzással – annyit kérnek, amennyit akarnak. De ezzel a fiataloknak még mindig nem könnyebb bekerülniük a csapatba. Van egy-két példa persze, mondjuk Hanga Ádám vagy Vojvoda Dávid, akik sokat játszanak, de ők megvívták a maguk harcát, amikor nem volt még ez a szabály, ők már akkor is a pályán voltak. Szerintem ezen kívül az utánpótlást kéne még jobban támogatni és még több figyelmet szentelni rá, mert csak ez vezethet előre.

Honlapunk nyitóoldalán a "VOLT EGYSZER EGY CSAPAT '99" rovatcímre kattintva valamennyi beszélgetést megtalálja.