Mészáros, a klasszikus irányító

Nyolcszoros magyar bajnok, ötszörös kupagyőztes, 110-szeres válogatott. 35 éves, de négy éve már nem válogatott. Ilyen jól áll a magyar kosárlabda?
 
 
 
 
 

Mészáros, a klasszikus irányító

Nyolcszoros magyar bajnok, ötszörös kupagyőztes, 110-szeres válogatott. 35 éves, de négy éve már nem válogatott. Ilyen jól áll a magyar kosárlabda?

- A Mészáros családban kötelező kosárlabdázni?

- Apu edző volt a Honvédban, jártam a meccsekre a Nemzeti Sportcsarnokba, akkor még voltak a nagy teltházas Honvéd-MAFC rangadók, sőt kettős meccsek is voltak, hiszen volt még Csepel, Tungsram, Ganz-Mávag, ezeket én gyerekként végigdrukkoltam. Akkoriban Budapesten, abban a légkörben nem volt nehéz megszeretni a kosárlabdát. Én amúgy úsztam és atletizáltam, a szüleim egyáltalán nem erőltették a kosárlabdát. 11 éves voltam, amikor az iskolában indítottak egy tanfolyamot, arra jelentkeztem, két hónapra rá pedig elvittek a KSI-be. (Központi Sportiskola, 1963-ban jött létre, kosárlabda szakosztálya 1989-ben megszűnt - a szerk.) Azonnal be is kerültem a „mini-csapatba”. A KSI megszűnése után korosztályonként helyezték el a gyerekeket egyesületeknél, majdnem mindenki a Tungsramhoz került, az én korosztályom azonban egy az egyben a Honvédhoz. Később ennek nem volt akkora jelentősége, mert megalakult a Tungsram-Honvéd.

- Milyen volt az akkori Honvéd?

- Amikor én odakerültem, még a régi Honvéd hangulat volt. KSI-s elődöm is volt, Halm Roli, de ott játszott Farkas Attila, Heinrich Robi (175-szörös válogatott - a szerk.), aki nagy példaképem volt, oda jött vissza Amerikából Krasovec Peti, aki előtte MAFC-os volt. Amikor ő abbahagyta, nekem adta a 14-es mezt, erre én azonnal „lecsaptam”.

- A mai napig ezt viseled. A válogatottban hogy lettél 14-es?

- Amikor egy év múlva a válogatottba kerültem, akkor hagyta abba Bodrogi Csabi, az ő 14-es mezét is megörököltem.

- Nézzük a válogatott karrieredet! 1995-től 2005-ig 110-szer voltál válogatott, az ’50-es, ’60-as évek után átélted a legsikeresebb korszakot. Milyen volt a válogatott akkoriban? Hogy ment a beilleszkedés?

- 21 évesen a válogatottba kerülni óriási megtiszteltetés volt. Patonay Imre volt akkor a szövetségi kapitány, fél éves kerettagság után már volt olyan meccs, ahol kezdő lehettem. Ő nagyon preferálta a két hátvédes játékot, Borisszal (Boros Zoltán - a szerk.)voltunk általában párban. Putesz már régebbről ismert, a junior válogatottban is játszottam nála. Jó utánpótlás válogatottunk is volt, az akkori U22-es csapatban már mindenki a nagyválogatottban is játszott. Gulyás Robi volt a center, "kis" Knézy, Mérész Tamás voltak a bedobók, én voltam az irányító, Sitku Ernő a másik center. A nagyválogatott is részben rájuk épült később, de Halm Roli, Boros Zoli, és Orosz Benő is a Honvédból voltak, ott nekem könnyű volt a beilleszkedés.

- ’99-ben érte el a legjobb eredményt a válogatott, 30 év után jutott ki az EB-re...

- Ez egy több éves folyamat eredménye, előbb Putesz, majd édesapám volt az edző, vele a második szezonban jutottunk el az EB-ig.

- Akkor volt az emlékezetes salgótarjáni selejtező, ahol egy ponttal megvertük az oroszokat. Milyen volt az a csapat, mi lehet az oka, hogy azt az eredményt azóta sem sikerült megismételni?

- Igen, ez volt ’98-ban, utána volt még két selejtező, de akkor már mint továbbjutó játszottunk. Aztán jött az EB, ahol gyakorlatilag szintén az oroszok elleni meccsen dőlt el minden, de sajnos azon egy ponttal kikaptunk. Ha ott sikerül továbbjutni, a következő körben se lettünk volna esélytelenek, de ez már történelem.

Ezután jött egy generációváltás, és a következő tornára nem tudtunk kijutni. Az ilyen törvényszerű a kis országok válogatottjainál. Egy kiugró sikert ismeretlenként könnyebb elérni, de sokkal nehezebb megismételni.

A 2003-as EB-ről úgy maradtunk le, hogy az Izraeliek egy nappal később játszották az utolsó meccset, tudták, hogy 28-cal kell megverni a románokat, meg is verték őket 40-nel. Ezt hat év távlatából se találom túl sportszerűnek.

2005-ben játszottam utoljára selejtezőn, akkor már Meszlényi Robi volt az edző. Jól haladtunk, de az utolsó ki-ki meccsen kikaptunk. Megint Izrael volt a mumus, ők jutottak ki helyettünk, és az EB-n is jól szerepeltek. Ez lehetett volna az utolsó nagy dobásunk, hiszen ekkor még itt volt Dávid Kornél, és Gulyás Robi is.

-Ezután sokan abbahagytátok, miért?

- Robi játszott még egy évet, a többiek abbahagytuk. Elsősorban a családunk miatt. Előtte ősszel voltak a selejtezők, akkoriban találták ki, hogy legyenek nyáron. Erre egy harminc fölötti családos ember egy egész nyarat már nem nagyon áldoz fel. Ebben a korban már szüksége van az embernek a nyári regenerálódásra. Ez nem csak nálunk van így, megnézheted a többi ország válogatottját is. Nyilván egy kisebb ország válogatottja jobban megérzi a tapasztalt játékosok hiányát. Szerintem a nyári selejtező nagyon rossz döntés volt a FIBA részéről, de ezt az erősebbek diktálták.

- Te soha nem akartál külföldön játszani?

- A ’99-es EB után jó esélyem volt rá, egy dél-francia csapat, az Antibes nézett ki magának. Aztán kiderült, hogy a csapatnak volt valami kifizetetlen tartozása, és négy osztállyal lejjebb sorolták őket. Az ott nem úgy ment, hogy csak ígérgetnek, aztán egyszer majd hátha kifizetik a tartozást, Franciaországban vagy Olaszországban egyből jönnek a szankciók. Nekem nem volt menedzserem – hiszen itthon nem volt rá szükségem -, magam próbálkoztam a szerződéskötéssel, így aztán nem sikerült. Robinak volt menedzsere, őt el is vitték Franciaországba. Utólag tudtam meg, hogy Kálmán Laci, és Sitku Ernő is ki voltak szemelve, de ők is úgy jártak, mint én.

- Nyolcszoros magyar bajnok vagy, a legfiatalabb olvasóink kedvéért fussuk végig az állomáshelyeidet.

- '93-ban voltam először bajnokcsapat tagja. A Honvédnál a szériánkat ’96-ban a Körmend ugyan megszakította, ’97-ben azonban sikerült visszaszereznünk a címet. A következő szezont már Pécsen töltöttem.

- Miért éppen Pécs?

- ’98-ban szinte nem volt olyan csapat, ahová ne hívtak volna. Ekkoriban ismertem meg a feleségemet, aki pécsi. A csapat is felszálló ágban volt, a MATÁV biztos háttérnek látszott. Nem is ment rosszul, első évben bronzérmet szereztünk, ami lehetett volna jobb is, ha az elődöntőben nem kapunk ki a Falco ellen, második évben pedig egy kupaezüstöt nyertünk. Ekkor azonban a MATÁV kiszállt, én pedig Paksra kerültem.

- Jó paksinak lenni?

- Én Budapesten nőttem fel, most Pécsen él a családom, nekem Pécs az a város, ami a legjobban élhető. Hét közben Pakson lakom, ahol egy lépcsőházban lakunk a csapat magyar tagjaival, egy percre a csarnoktól. Közel van Pécs is. Paks rendkívül sportszerető város, azért jöttem ide, hogy érjek még el eredményt, mint kosárlabdázó. Nem is csalódtam, hiszen négy bajnoki címet szereztünk, négyszer nyertük meg a Magyar Kupát, kétszer a döntőben kaptunk ki a kupában is és a bajnoksában is, szóval tizenkét döntőt játszottam eddig paksi színekben. Jól érzem magam Pakson. Talán a szerencsén múlt, hogy a paksi aranykorszak pont az ittlétem idejére esett, de szeretném azt gondolni, hogy valami keveset én is tettem érte.

- Mi a hasonlóság a két sikercsapat, a mai ASE, és az egykori Honvéd között?

- Amikor Paksra kerültem, azzal voltunk jobbak egy átlagcsapatnál, hogy itt játszott Sitku Ernő, Czigler Laci, a Fodor testvérek, vagyis nagyon erős magyar magja volt a csapatnak. A Honvédnál is nagyjából ez volt a helyzet, négyen voltunk Borisszal, Orosz Benővel, Sitku Ernővel, nem a légiósokon múltak a dolgok. Igaz, akkor még nem volt divat ennyi légióssal játszani. Mindkét csapatot a rendkívül jó csapatszellem jellemezte. A paksi magyar mag ma is nagyon erős, hiszen van egy Gulyás Robink, aki ha kedve van, mai is tud villantani, itt van a két fiatal válogatott, Horváth Ákos és Körtélyesi Gergő, vagy itt a juniort vivő Kovács Ákos, Medve Máté, vagy Morgen Ferdinánd, aki nagy tehetség, szóval megint van 7-8 olyan magyar játékos, akikre lehet alapozni. Persze, fontosak a légiósok, de a magyarok nélkül nem lennénk jó csapat.

- Ha egy csapat sikeres, az ellenszurkolóknál azonnal megvan a magyarázat, igen, mert ott a csapból is pénz folyik. Pakson mi folyik a csapból?

- Pakson valóban adott a biztos anyagi háttér. A lényeg azonban az, hogy amit az egyesület egy szerződésben vállal a játékos felé, azt egészen biztos, hogy teljesíteni is fogja. Az is igaz viszont, hogy nagyon kemény, sikerorientált szerződéseink vannak. Mióta itt vagyok, többször hívtak máshová, 20-30 %-kal magasabb garantált fizetésért. Ha viszont én itt bajnokságot nyerek, akkor mégis csak itt tudok jobban keresni. A lényeg tehát az, hogy itt a kifizetett pénzek túlnyomó hányada a teljesítményhez kötött. Ha négybe se jutunk, nem fogunk ebben az évben anyagilag jól járni, az biztos. A klubnak is nagyon komoly szerződése van az Atomerőművel, tehát a klub se költekezhet meggondolatlanul. Dobogós hely a bajnokságban, és győzelem a kupában. Erre vevő az Atomerőmű, másra nem ad pénzt.

- Beszéljünk kicsit az edzőkről. Azt senki nem vitatja, hogy édesapád, vagy Patonay Imre, vagy Zsoldos András értenek a kosárlabdához. Ha végignézel a mai mezőnyön, az edzők majdnem fele szerb. Ők ennyire jók, vagy ez divat manapság?

- Én egy szerb edzőről tudok véleményt mondani, a jelenlegi edzőnkről. Persze ő magyar is, hiszen a válogatottban még együtt is játszottunk, de mondjuk, ő szerb származású. Az ő mentalitása, a munkához való hozzáállása, valamint a játékosokkal való kapcsolata a legmagasabb szintet tükrözi. Az eredményeink legalább annyira az ő érdemei, mint a játékosok tudásáé.

- A jó játékost mi jellemzi?

- Én mindig abból indulok ki, hogy a kosárlabda csapatsportág. Számomra az a jó játékos, aki hogy ha játszik, attól a csapata eredményesebb lesz. Ezt akkor lehet leginkább észrevenni, hogy hiányzik, amikor nincs a pályán. Sokszor hiába dob 25 pontokat egy játékos, nem biztos, hogy a csapat is jobb lesz abban a játékszakaszban. Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy a kiemelkedő statisztikai mutatók minden esetben azt is jelentik, hogy valaki a legjobb játékos. Vannak nagyon jó támadó játékosok, akik a védekezésben végig pihennek, utána róluk írnak az újságok, a csapat meg azt veszi észre, hogy megint kikapott. Ez egy összetett dolog, csak az minősíti a játékost, hogy vele jobb-e a csapat.

- Magadat milyen játékosnak látod?

- Én klasszikus irányítónak tartom magam, aki tud hátvédposzton is játszani. A jók közé sorolom magam a védekezésben, és már csak a posztomnál fogva is azt gondolom, érzem a játékot, és jól látok a pályán. Azt is erényemnek tartom, hogy mindig azt nézem, mi a legfontosabb a csapatnak. Hátrányom, hogy talán nem vagyok elég ruganyos, és nem vagyok egy pontgyáros.

- Hogyan őrzöd a kondíciódat, hogyan kerülöd el a sérüléseket?

- Én már fiatal koromban nagyon jó alapokat kaptam, mindig nagyon jó edzőim voltak. Amikor 19-20 éves voltam, Zsoldos Bandi, aki számomra talán a legmeghatározóbb edző volt, minden nyárra összeállított nekem egy hathetes programot. Ezt később magamnak is megcsináltam. Amikor mások levezettek, vagy pihentek, én már a következő szezonra készültem. Pécsen is volt atlétaedzőm. Ma is minden szezonkezdés előtt négy hetet dolgozom előre, én nem úgy megyek az edzőtáborba, mint néhányan, akik az első edzésen megszakadnak. Bánéval tényleg elég komolyak az edzések, de szerencsére bírom. Ügyelek természetesen az étkezésre, nem szabad elhízni, valószínű a legtöbbet edző magyar játékosok közé tartozom.

- Így év végén lesz egy kis idő a pihenésre?

- Most úgy néz ki, egy hét lesz a pihenő, de amilyen maximalista Báne, lehet, hogy 5 nap lesz belőle. Karácsony és szilveszter között már biztosan dolgozunk.

- Mit fogsz csinálni tíz év múlva?

- Tíz év múlva? Hát most annyit tudok mondani, hogy van egy vállalkozásom, mindenképp több lábon szeretnék állni. El tudom képzelni magam a kosárlabda sportban is, van szakedzői képesítésem, de lehet, hogy addigra ezt a fajta „cigányéletet” már nem vállalom. Pécsről Paksra eljár az ember, de ha például Nyíregyházára kellene menni hetente, az már nem lenne ilyen egyszerű. Ezért nem mondom biztosra, hogy én akár edző, akár sportvezető leszek. Pénzügyi és marketing szakirányú közgazdasági diplomám van, készültem a civil életre is. Nem szeretnék távol kerülni a családomtól, ez az, amit biztosan mondhatok.

Honlapunk nyitóoldalán a "VOLT EGYSZER EGY CSAPAT '99" rovatcímre kattintva valamennyi beszélgetést megtalálja.

 
 

 

 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!