– Öt meccs alatt a szurkolók kedvencévé válni szép teljesítmény.

– Én nem vettem észre, hogy a kedvencük lennék - válaszolt a www.bama.hu kérdésére.

– De az ütemes „Zeljko! Zelko!”-zást azért csak hallja.

– Jó, hát tényleg hallom, örülök is neki.

– Meg is szokta köszönni egy-egy kiintéssel.

– Nálunk ez így szokás. Ha ünnepelnek, köszönd meg.

– Van is okuk az ünneplésre a pécsieknek, hiszen jól megy a játék.

– Nekem vagy a csapatnak?

– Is-is. A gárda jelenleg három győzelemmel és két vereséggel áll.

– És ha kicsit szerencsésebbek vagyunk, akkor öt győzelmünk lenne. De nem baj, majd egyszer visszaadja ezt a sors. Annak azért nagyon örülök, hogy nincs rajtunk semmilyen nyomás – sem az edzőnk, sem a vezetőség részéről. A vereséget csak és kizárólag nekünk magunknak kell feldolgoznunk. Azt gondolom, hogy most még kicsit tapasztalatlanok voltunk, azért is vesztettünk kétszer. Egy fél év múlva már nyerni fogjuk az ilyen meccseket.

– Annyi elég tapasztalatszerzésre?

– Annyi elég a tökéletes összeszokásra. Figyelje csak meg: meccsről meccsre jobbak leszünk.

– Azt szereti a közönség is.

– Pont ezt mondtam Srdjan Helbich-nek ma délelőtt: három hazai meccsünk volt eddig, és mérkőzésről mérkőzésre jobb a hangulat. Elszoktam már ettől: legutóbb, amikor Bulgáriában játszottam, olyan volt minden találkozó, mint egy színházi előadás. Teljes csöndben ült két-háromszáz néző, néha tapsoltak egyet, aztán a végén felálltak és hazamentek.

– Ennyit számít a közönség?

– A közönség minden. Nélkülük nincs értelme kosarazni. Lehetek őszinte?

– Bátran.

– Amikor a nevemet skandálják, akkor azonnal gyorsabban ver a szívem, és amellett, hogy meghatódom, úgy érzem, vissza kell adnom ezt a szeretetet. Azaz még jobban kell játszanom. Párduc lett a szívem, ez a helyzet.

– Gyorsan sikerült az átállás.

– Sokat segít, hogy nagyon jól érzem itt magam. A várossal minden rendben, ahogy a feleségem mondani szokta: se nem kicsi, se nem nagy. A csapattársakkal is jól kijövök, kétszer voltunk már közösen a pécsi éjszakában is, szóval ezt az oldalát is ismerem a városnak. De amúgy inkább a családommal vagyok, a feleségemmel, és a tizenhárom hónapos kisfiammal, Danilóval.

– Ő is nagy szurkolónak tűnik: az előbb mintha azt mondta volna, hogy Hajrá!

– Vagy valami olyasmit. De amúgy igaz: nálunk odahaza ő a kis párduc.

Forrás: www.bama.hu