Tudd meg gyorsabban a magyar kosárlabda legfontosabb híreit. Klikk és like a Facebook oldalunkat!

Nem sokan számítottak arra, hogy annyi fordulatot hoz az alapszakasz utolsó köre, mint ahogy ténylegesen alakultak az események. Valamennyi találkozónak komoly tétje volt, Soprontól Szegedig kíváncsian – helyenként körmöt rágva – lesték a szurkolók a saját csapatuk találkozója mellett az egyéb helyszínekről érkező híreket is. Többször is változott a még felsőházat érő, 5. alapszakasz pozícióba jutó csapat kiléte is; bár sokáig úgy tűnt, az Albacomp szombathelyi vitézkedésével a Sopron ér révbe, ám ehhez a Paksot két vállra fektető Körmendnek is volt pár szava. A Rába-partiaknak azonban végül Donald Copeland mellett Puszta Dávid és a végsőkig küzdő Zalaegerszeg kaparta ki a gesztenyét, így a Sopron két szék közt a pad alá esve lemaradt a felsőházról. Míg a hazai játékosok magukba roskadva ültek a kispadon, illetve a parketten, s a ZTE-játékosok és szurkolók egymás nyakában ünnepeltek; Körmenden – valószínűleg egyedülálló és megismételhetetlen módon - „Zeg-Zeg-Zeg, köszi Egerszeg”-re módosították a jól ismert rigmust.

Galéria: Ami öröm vol az egyik oldalon...

A forduló talán legnagyobb meglepetését elérő zalaegerszegi csapatból a 7 pontig jutó, s a győzelemből döntő érdemeket vállaló, megalkuvást nem ismerően kosarazó Puszta Dáviddal váltottunk néhány szót a soproni büfénél a találkozó után.

- Alig találok szavakat, mert bár természetesen nem az esélytelenek nyugalmával léptünk pályára, azért nem kis meglepetést okoztunk szurkolóinknak. A Sopron szépen fokozatosan elhúzott, 16 pont is volt már az előnyük, amikor védekezésváltásunkkal sikerült megzavarnunk őket. Agresszív, darálós védekezésre váltottunk, hajtós játékra kényszerítettük őket, s ennek köszönhetően egyre többet hibáztak. Kicsit talán el is fáradtak, legjobbjaik – gondolok itt Thomasra vagy Barovicsra –, nem tudtak annyira érvényesülni a második félidőben. Mi pedig egyre jobban felpörögtünk, és aminek külön örülök, igazi csapatként játszva dolgoztuk le pontról pontra a hátrányunkat. Betörtünk, passzoltunk, asszisztokat adtunk, szívünket-lelkünket beletettük ebbe a győzelembe. Külön öröm, hogy a végjáték így sült el, nem akármilyen izgalmakat élhettek át a szurkolók, remek volt a hangulat. Igaz ugyan, hogy csak egyszer vezettünk a mérkőzés során, de a legfontosabb pillanatra időzítettük azt – mosolyodott el csibészesen Puszta.

- Mit kért Völgy Péter az időkéréseknél? Látszott, hogy a negyedik negyedben több védekezésbeli váltás is történt, többször egész pályás letámadással is próbálkoztatok.

- Így igaz: több alkalommal váltottunk védekezést; hol csapdáztunk, hol zónáztunk, volt amikor kitámadtunk, vagy egész pályás emberfogásra álltunk át, de támadásban is többször változtattunk. Úgy gondolom, edzőpárosunk is minden dicséretet megérdemel, nagyon jól kidolgozták a taktikát erre a találkozóra. Úgy tűnt, a soproniakat is megleptük ezzel a számukra kicsit kellemetlen játékstílussal, hiszen tapadtunk rájuk és nem adtuk fel. Be kell vallanom, nagyon élveztem a játékot, mert éreztem, hogy megvan bennünk a tűz, harcoltunk egymásért és igazi csapatként küzdöttünk. Ez az igazi ZTE-szív!

Galéria: ...az bánat a másikon.

- A harmadik negyed végén az utolsó pillanatban eldobott egész pályás dobásod kis híján beakadt…

- Bosszús voltam magamra, mert előtte eladtam egy labdát és szerettem volna azonnal kijavítani a hibámat. Nem akartam veszíteni, mindenképpen szerettem volna segíteni a csapatot. Kis híján tényleg betaláltam, bár állítólag időközben lejárt a játékrész, de ez már talán jel volt szurkolóinknak, hogy nincs még vége ennek a derbinek.

- Ellentétben az egy hónappal ezelőtti pécsi meccsel, ahol bár 82-74-re is vezettetek a záró negyed derekán, végül mégis kikaptatok; ezúttal jelentős hátrányból is elhittétek, hogy nyerhettek.

- A Mecsekalján védekezési hibáinkat jól használta ki az extrán dobó ellenfél, sikeresen dobták át a zónánkat és a hazai, ismerős gyűrűt kihasználva fiatal játékosaik is csont nélkül szórták a triplákat. Ma viszont – ellentétben az elmúlt 5 fordulóval – át tudtuk lépni a saját árnyékunkat és ennek köszönhető, hogy idegenben is tudtunk nyerni.

- Nem tartozol éppen az idős, rutinos játékosok közé, mégis kiválóan éltél a Völgyi Péter nyújtotta lehetőséggel és a végjátékban magától értetődően dobtad be az egyenlítést jelentő tempót, amivel először lett döntetlen az eredmény az utolsó percre fordulva.

- Extra motivációt jelentett, hogy edzőnk bízott bennem és fennhagyott a pályán a végjáték kulcsfontosságú perceiben. Jól esett ez a bizalom. Egyre jobban belelendültem a játékba a végére és egy pillanatig nem gondolkodtam, elvállaljam-e azt a bizonyos dobást. Nagyon élveztem a meccset, egy folyamat része voltam és tudtam, hogy nem remeghet meg a kezem, hiszen tudom, hogy mennyien követték a meccset nem csak élőben, hanem az internet előtt is szurkolva.

- Elég nagy ünneplést kaptatok a szurkolóktól, hogy élted meg ezt?

- Szenzációs érzés volt, legalább akkora ünneplésben részesítettek bennünket lelkes és kitartó szurkolóink, mintha hazai pályán lettünk volna. Le a kalappal előttük, mert a nagy hátrány ellenére is kitartottak mellettünk és örülök, hogy a végén sikerült feltennünk a pontot az i-re. Nem csak mi, hanem ők is kitettek magukért, a végén leszurkolták a közel teltházas soproni arénát is.

Puszta Dávid a törzsszurkolók körében is népszerű

- Akkor ez lehet az idény legnagyobb meglepetése a ZTE számára?

- Abszolút így gondolom. Szegeden is nagy fegyvertény volt a győzelem, de ott sokáig nagy arányban vezettünk. Itt viszont, a bajnokság ezen szakaszában, amikor a hazaiaknak egy bármilyen arányú győzelem is a biztos felsőházat jelentette volna, ha kikap a Szombathely, még inkább nagy fegyverténynek tartom a sikerünket. Amikor a Sopron elkapja a ritmust, pokoli nehéz nyerni ellenük. Ráadásul még Thomast is összefoltozták erre a találkozóra, tehát nagyon akartak nyerni. A nagy tét azonban a végjátékban őket nyomta inkább, nekik remegett meg a kezük a döntő pillanatokban. Kicsit talán azt hitték a negyedik negyed elején, hogy innen már nem kaphatnak ki, így könnyelműbbek lettek, mi pedig megéreztük a lehetőséget és nagy küzdelemben fordítani tudtunk, így aztán a végén ők szomorkodhattak.

- Innen most újra a régi, az ősz folyamán megismert ZTE-t láthatja majd a zalai publikum?

- Bízom benne. Ez a mostani óriási siker, sok-sok pozitív energia szabadul fel mindenkiben, ami remek érzés. Bízom abban, hogy hasonló mentalitással másokat is meg tudunk lepni a középszakaszban. Lelkileg most fel kell töltődnünk ebből a győzelemből, hogy hazai pályán és akár idegenben is újra győzelmekkel tudjuk megörvendeztetni az értünk szorítókat. Most kicsit ünneplünk, de ez csak egy rész-siker; bízom abban, hogy a hónap közepén Zalaegerszegen, a Nyíregyháza ellen ugyaninnen folytatjuk közönségünk támogatásával. Van miért kárpótolnunk őket, mindenkit várunk a Városi Sportcsarnokba – zárta szavait a fiatal zalai hátvéd.