Kicsi a bors, de erős
Zalaegerszeg – Jermaine Thomasnak köszönhető, hogy Magyarországon pattogtat Donald Copeland.
Tudd meg gyorsabban a magyar kosárlabda legfontosabb híreit. Klikk és like a Facebook oldalunkat!
177 cm-es magasságával a puerto ricoi-amerikai kettős állampolgárságú játékos nem tipikus kosárlabdázó-alkat, azonban a pályán nyújtott teljesítményével alaposan rácáfol a fanyalgókra. Az irányító fontos láncszeme a ZTE-nek, s a csapat játéka sokban függ attól, milyen napot fog ki Donald Copeland. Vele beszélgettünk a kezdetekről, karrierje eddigi európai állomáshelyeiről, Tony Parkerről, a zalaegerszegi időszakról, családról és Teo Simovics sérüléséről is.
- Édesapám főiskolai edző volt, így már kiskoromban mindig elvitt az edzésekre. Nem csak a kosárlabda, de a baseball és az amerikai foci is tetszett, de tizenévesen már kiderült, hogy van némi érzékem a játékhoz - mosolyodik el Copeland. - Mivel kisebb vagyok az átlagnál, elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az irányító poszt lesz a helyem csapatban. New Jerseyben folytattam felsőfokú tanulmányokat, különösen az utolsó évben ment egészen jól a játék. Sokan játszanak NBA-csapatokban akkori ellenfeleim közül, igazán jó kis meccseket vívtunk.
- Edzőid dicsértek – faltörő koshoz hasonlítottak, aki igazi, magabiztos vezéralkat.
- Már akkor kialakult bennem az a mentalitás, ami a mai napig is jellemző: nem vagyok túl magas, ám mindig próbálom elérni a célom és megyek előre, bármi is történjék. Nagyvárosi srác vagyok, sok nehézséggel kellett megküzdenem, így nem ijedtem meg senkitől a pályán sem. Ebben az utolsó évben váltam vezérré is a csapatban. Edzőm - akit a kosárlabda hírességek csarnokába is beválasztottak, mivel több, mint ezer alkalommal vezette győzelemre csapatait az egyetemi bajnokságban - sokat segített abban, hogy vezéregyéniséggé váljak. A többiek is elvárták tőlem, hogy mint irányító, a csapat élére álljak, így ez a mentalitásom akkor alakult ki. Ha nem látják rajtam a magabiztosságot, az számukra sem jó, hiszen egy csapat fazonját mégiscsak az irányítója szabja meg.
- Európába kerülve előbb Franciaországban, majd Lengyelországban, Németországban és Boszniában játszottál. Hogyan emlékszel ezekre az évekre?
- Franciaországban nagyon jó szerződést kaptam, nagy élmény volt az első osztályban játszani. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a 2008-ban kezdődő gazdasági világválság ellenére elég jó szerződéseket kaptam és jó bajnokságokban edződhettem. Kipróbálhattam magam az Eurocup-ban és az Adria Ligában is. Mindegyik év jó volt valamire, sokat tanultam valamennyi bajnokságban. Nyaranta három hónapot mindig Puerto Rico-ban játszom, mivel édesanyám onnan származik, így biztos helyem van az ottani csapatoknál. Egyszer még a Fülöp-szigeteken is megfordultam pár hónapig. Imádok kosárlabdázni és nagyon hálás vagyok, mert eddig többé-kevésbé elkerültek a sérülések.
Franciaországban Tony Parker öccsével játszottam egy csapatban. Hasonlóan a híres testvérhez, ő is szenzációsan bánik a labdával. Amikor csak tehette, Tony Parker is meglátogatott bennünket – akkor már az NBA-ben pattogtatott –, így alkalmam nyílt ellesni néhány trükköt tőle. Hozzám hasonlóan ő is alacsony játékos, ám zseniális húzásokra képes. Beszélgettünk is párszor, nagyon rendes srác. Ő az egyik kedvenc NBA-játékosom a mai napig. Chris Paul és Deron Williams, valamint a New Jersey-ől származó Kyle Irving – főként irányítók közül kerülnek ki a kedvenceim. Rengeteg kosárlabdát nézek, nem csak NBA-t, de az egyetemi bajnokságot is. Természetesen szakmai szemmel nézem a meccseket, de azért szórakozás is mindez számomra.
- Mielőtt a ZTE-hez kerültél, leendő kenyéradódnak módjukban állt több, hazánkban is megfordult játékostól leinformálni…
- Chad Timberlake-el még középiskolába jártunk egy évig együtt, 16-17 évesen. Már akkor is nagyszerű játékos és nagyon rendes srác volt. Jól összehaverkodtunk és mindketten nagyon bántuk, amikor el kellett költözniük családi okokból. Rashad Bell-el Puerto Rico-ban pattogtattunk együtt. Igazi humorbomba a srác. Ráadásul egy ügynökségnél is vagyunk, úgyhogy időnként szoktunk beszélni. Nagyon jó dolgokat mondott nekem Magyarországról.
- A bemutatkozó mérkőzéseden rögtön a Körmend elleni örökrangadón léptél pályára, nem is akármilyen teljesítményt nyújtva – 19 pont, 10 gólpassz, 31 IBM –, úgy, hogy csak két nappal korábban szállt le a géped. Nagy győzelem volt, mely egy másfél éves hazai nyeretlenségi szériának vetett véget.
- Nem volt egyszerű, alig tudtam valamit a csapatról, nem tudtam, mire számítsak. Ráadásul beteg is voltam, egy edzés után léptem pályára egy rangadón. Nem voltak túl jó előjelek… Viszont a meccs szenzációs volt, a hangulat, a szurkolók, minden klassz volt aznap este! Nagy különbséggel vezettünk s bár a végén csökkentették a hátrányt, azért magabiztos győzelmet arattunk. Remélem jó volt az első benyomása rólam a ZTE-szurkolóknak.
- Három héttel később, Szegeden a te utolsó másodperces tripláddal mentettétek hosszabbításra a meccset...
- Nagyon-nagyon hosszú volt az utazás, soha nem utaztam még ennyit a meccs napján. Ott is közel 20 ponttal vezettünk, aztán a végén így is alig lett meg a meccs, de hatalmas érzés volt az idegenbeli siker. Óriási ünneplés kezdődött, hiszen nem akármilyen meglepetés volt az a győzelem.
- A Jászberény elleni, szintén hosszabbításos thrillerben aztán 8 triplával vétetted észre magad.
- Nehéz lenne elfelejteni azt a meccset is. Nagyon-nagyon megszenvedtünk a sikerért. Nos, beakadt 8 hármasom, de közelebb lépve semmi nem ment be azon az estén, így aztán nem is nagyon próbálkoztam közelebbről. Simovics és Gáspár összjátéka nagyon kellett ott a végén, de az egész csapat akarta a sikert.
- A szezoncsúcsod a Nyíregyháza ellen dobtad, akkor 29 pontig jutottál, közte 6 triplával.
- Anthony Nelsonnal jól ismerjük egymást, még a középiskolából. Szuper jó játékos, szerintem az egyik legjobb irányító a bajnokságban. Ami a meccset illeti, az első félidőben még csak 5 pontom volt, aztán viszont elkaptam a fonalat és örülök, hogy győzelemhez segítettem a csapatomat.
- Ez volt az utolsó hazai győzelmetek. Január 19., a debreceni siker óta azonban már hat hete nem termett babér a ZTE-nek. Mi történhetett?
- Játékosként is nagyon frusztráló, ami történik, hiszen az ősz folyamán elég jól összejöttek a dolgok és a karácsony előtti, Paks elleni meglepetés-győzelmünkkel még a felsőház sem tűnt elérhetetlennek, azonban várható volt, hogy jön majd egy hullámvölgy. A gond az, hogy jóval hosszabb, mint amire számítani lehetett. Az különösen bosszantó, hogy a Szeged, a Körmend és a Pécs ellen is nyerhető meccseket veszítettünk el. A vereségek oka szerintem részben az, hogy ez egy fiatal csapat. Ugyan van pár tapasztaltabb játékos, de a többség nincs felkészülve még azokra a szituációkra, amikor másodpercek alatt kell fontos döntéseket meghozni és akár egy kosáron is megfordulhat egy meccs. Fiatal, tehetséges magyarjaink egy része még zöldfülű ilyen szempontból – gondolok itt Kovács Ádámra vagy Puszta Dávidra; az idősebbek közül pedig csupán Gáspár Dávid volt meghatározó ember korábban. Ezért aztán nem mindig volt, aki hátára vegye a csapatot. Egyszerűen ők még nem állnak készen ilyen helyzetek megoldására, még sok-sok tapasztalatot kell gyűjteniük, hogy az ilyen találkozókon nyerő emberré válhassanak. Egyre nagyobb persze a nyomás rajtunk ezáltal, hogy gödörben vagyunk, de csakis magunkat húzhatjuk ki onnan. Jó pár meccs vár még ránk a tavasz során, meg kell próbálnunk feljebb kapaszkodni a táblázaton, ami nem lesz egyszerű, de biztos vagyok abban, hogy lesznek még győzelmeink.
- Gondolom a sérülések sem segítették a csapatot.
- Egészen januárig nem találkoztam a teljes kezdőcsapattal, Vertetics Ádámot például csak januárban láttam először a pályán. Aztán hosszabb kihagyás után térhetett vissza Kovács Ádám is, de sajnos időközben Simovics térde egyre többet rakoncátlankodott. Hatalmas érvágás számunkra az ő kiesése, igazi sokként ért bennünket, hiszen magas poszton nagy űr marad utána. De nincs mese, össze kell tartanunk, hiszen még minimum 7 meccsünk lesz a szezonban, s azért dolgozunk, hogy ez a szám még növekedjen. Ezért aztán edzőnkkel együtt még keményebben fogunk dolgozni, főleg a védekezésünkön kell szigorítanunk, hogy csapatvédekezéssel pótoljuk Teo-t.
- Most a szintén sérülésektől sújtott Sopron következik. Mit vársz a hűség városában?
- Egész héten keményen készültünk, azonban érthetően nagyon lelombozott bennünket Simovics kiesése. Nagyon sajnálom Teo-t, igazi csapatjátékos, nagyon sokat köszönhetünk neki ebben a szezonban. Mindig rossz, ha valakinek így ér véget a bajnokság. Ráadásul igazán pechesek vagyunk, hiszen épp most járt le az átigazolási időszak, így már nem tud hozni senkit a helyére a vezetőség. Két külföldivel pokoli nehéz lesz, hiszen egyes csapatoknál már 4 légiós is előfordul. Ezzel a szituációval nyilván más, hozzánk hasonló játékerejű csapatok sem tudnának könnyen megbirkózni. Amit tehetünk, az az, hogy most még jobban összetartunk és próbáljuk az alacsony posztokon jobban segíteni a palánk alatt harcolókat. Óriási feladat hárul majd Borszéki Csabira és Koma Danira, akiknek fel kell venni a kesztyűt a palánk alatti óriásokkal, s mellékszereplőből kezdővé lépnek majd elő. Baki Gergőnek egész szezonban négyest kell játszania kényszerűségből, hiszen a négyes poszt lyukas nálunk. Egyszóval nem egyszerű a helyzet, de nem szabad feladnunk, hanem mennünk kell előre és meg kell próbálnunk a felzárkózást. Ami a soproni meccset illeti, Jermaine Thomas sérülése révén valószínűleg a pályán nem találkozunk, ám ettől még semmivel sem lesz egyszerűbb ez a találkozó. Számukra a felsőházba jutásról szól majd a meccs, nekünk pedig a gödörből való kikecmergésről. Jó lenne, ha egy jó kis meccs kerekedne ki belőle, ahol szoros végjátékban mi nyernénk.
- 44%-al dobod a hármasokat, s a ranglistán pillanatnyilag 4. helyen állsz az asszisztok tekintetében, éppen barátod, Jermaine Thomas mögött, akit még Németországból ismersz.
- Ebben a szezonban elég jól sülnek a tripláim, aminek örülök, de elégedett azért természetesen sosem vagyok magammal. JT-vel nagyon jó haverok vagyunk, minden meccs után szoktunk beszélgetni, viccelődni egymással, Mindig megnézzük a másik meccseinek statisztikáját és kielemezzük azt. Ő igazi assziszt-király. Egyébként leginkább neki köszönhetem, hogy Magyarországra jöttem játszani. Ősszel otthon edzettem és bár érkezett néhány egész jó ajánlat, nem voltam biztos abban, melyiket kellene elfogadnom. Olyan bajnokságba szerettem volna jönni, amelyik viszonylag korán véget ér, hiszen Puerto Rico-ban is számítanak majd rám a nyáron. Ekkor került a képbe JT, aki megkérdezte, miért nem jövök ide játszani? Beszélgetni kezdtünk és komolyan elgondolkodtam a dolgon. Felmerült az is, hogy Sopronba szerződök, egy csapatba vele, ám a Sopron inkább kettes posztra keresett embert. Így amikor a ZTE ajánlata megérkezett, egész gyorsan igent mondtam. JT azt mondta, szerinte igazán nekem való bajnokság lesz a magyar és sikeres lehetek itt. Adok a véleményére, elég jól látja a dolgokat. Nagyon várom már a találkozást vele, hiszen a sűrű szezon miatt december óta nem találkoztunk.
- Úgy tudom, van egy kisfiad, aki Amerikából szurkol a papának a meccseken.
- Donte 6 éves, nemrég volt a szülinapja. Nagyon energikus srác, focizik, igazi örökmozgó. Tipikus kissrác. Sajnos most, hogy elég messze vagyok a szülőföldemtől, csak skype-on tudjuk tartani a kapcsolatot, de naponta beszélünk. Anyukájával is jó a kapcsolatom, szerencsére jóban maradtunk, így rendszeresen találkozunk is. A barátnőmmel is jól kijönnek, a szüleim pedig rendszeresen kirándulnak vele. Alig várom, hogy nyáron hosszabb időre is együtt lehessünk.
- Barátnőd két hónapig volt itt veled Zalaegerszegen.
- Nagyon sokat jelentett, hogy itt volt. Most először fordult elő, hogy nem egyedül voltam Európában és ez igazán sokat számított. Először volt Európában, nagyon tetszett neki Budapest és a magyar emberek kedvessége. Felmentünk a várba, lementünk a labirintusba, sétáltunk a Váci utcában – szóval igazán romantikusan telt az utolsó hétvégénk. Kipróbáltunk tipikus magyar ételeket is, a magyar levesek nagyon finomak. De azért a spanyol konyha, azon belül is a paella maradt a kedvencem. Nem vagyok válogatós, már 5 éve élek Európában, így lassan mindenevő leszek. Cheryl egyébként jól ismert modell Puerto Rico-ban. Két éve ismertük meg egymást, de csak tavaly nyáron jöttünk össze, amikor ott játszottam. Saját modellügynöksége van, jelenleg egy modellakadémia megnyitásán dolgozik. Korábban Miamiban is modellkedett, s most ismét azt tervezi, hogy vagy Floridában vagy New York környékén vállal el majd munkákat. Örülnék, ha jól menne ez a kapcsolat, jó lenne pár év múlva összeházasodni majd, de ez még a jövő zenéje - zárta a BB1-nek adott interjúját a ZTE irányítója.
A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.
